...azt is meg lehet érteni. Kertész Imrének minden oka megvan, hogy ne szeresse. Magyarország több emberéletre elegendő szenvedést okozott neki a vészkorszaktól a Kádár-korszakig. Talán ezért vádolja Magyarországot azzal, hogy soha nem dolgozta fel Auschwitzot, s hogy rendszeresen a rossz oldalra áll.
De én szeretem Magyarországot. És én a magam részéről feldolgoztam Auschwitzot - már amennyire ember ezt fel tudja dolgozni. Én a magyar történelem egyszeri, és remélem, soha meg nem ismétlődő mélypontjának értékelem a numerus clausustól a cigányok és zsidók deportálásáig vezető történelmi folyamatot.
Magyarország - legalábbis önszántából - ebben az egy időszakban állt a rossz oldalra. Azt hiszem, Kertész Imre a XX. század történelméről beszélt. Mi történt a XX. században? Az első világháborúban Magyarország nem a rossz, hanem a vesztes oldalon állt. Abban a háborúban nem volt jó oldal. Ez után következett az említett időszak. Melyet a kommunista elnyomás követett, ám csak a szovjet hadsereg jelenléte miatt. 1956-ban a magyar nép kifejezte a szándékát, mely megint a jó oldalhoz kapcsolta. A kommunizmus bukása óta a NATO és az EU tagjává vált, és katonái a többi demokrácia erőit támogatták. Jogos hát a kérdés: hol itt a rossz oldal rendszeressége?
Hiszen Magyarország nem vett részt a búr háborúban, nem tartott gyarmatot, nem hanyagolt el egy elkorcsosult politikai rendszerrel induló, elhagyott gyarmatot sem, még egy atombombát sem robbantott.
Nem szabad összekeverni, hogy az ember a kormány politikáját szidja-e, a nemzet történelmét vagy magát a nemzetet szidja-e. Lehet, hogy van elszámolni valója ennek a nemzetnek. De ahogyan Orbán Viktornak és Vona Gábornak sem adhatjuk oda, hogy kisajátítsák, így még Kertész Imrének sem engedhetjük meg, hogy nemzetünket - mely az övé is - Horthy Miklósnak adja át mindenestül.