Olvasd a Sárdobálót is!
Vona Gábor legfrissebb coming out-ja végre megvilágított mindent, amit az elmúlt napokban nem éttettünk. Mondjuk meg kellett várni a beszéde végét, hogy kiderüljön az igazság, sőt addig elég durva szellemi fekvőrendőrökön kellett átbukdácsolnunk, de megérte. Hogy mire gondolok? Hadd vezessem végig az olvasót ezen a verbális szerpentinen. Mert Vona Gábor önmeghatározott, és jó radikális módjára a tagadással kezdte. Hiszen mi definiálná jobban azt, hogy kicsoda ő, ha nem az, hogy kicsoda nem. Az ellenség a legjobb összetartó erő, ezért is van belőle a Jobbiknak olyan sok.
A Jobbik ugyanis nem kommunista, hiszen „szellemi centruma” (már magától a szótól borsódzik a szívcsakrám) nem az osztályhatalom. Ez még igaz is lehet, főleg, hogy nehezen találom a Jobbik szellemi centrumát (most tényleg, szellemi?). De antikommunizmusa leginkább a nyugdíjas-ellenességében merül ki (emlékszünk még, hogy tavaly ilyenkor hárommillió nyugdíjas és hárommillió cigány országát vizionálta?). Az a párt, amelyik ingyenes, állami oktatást, az állam által teremtett munkahelyeket, az állam által megvédett földtulajdont és állami irányítású külkereskedelmet akar, valamint kizárólag azoknak adna enni, akik dolgoznak, talán tényleg nem kommunista, de akkor mi? Mert Vona szerint nem is fasiszta, hiszen az sz. c-je nem az államhatalom. Nem ismételném el a fentieket. De még nincs vége, ugyanis a Jobbik nem is náci, hiszen a sz. c-je nem a faji hatalom. Gondolom az Izrael-ellenességnek, Cohn-Bendit mániákus gyűlöletének, Irán imádásának, vagy másrészről a „cigánybűnözés” emlegetésének, sőt a cigányság szaporulatának leszorítására való törekvésnek semmi, de semmi köze a faji gondolathoz. Hát ezt eddig nem vettük be.
A csattanó most jön: Vona szerint a Jobbik nem is demokrata. Na, ezt tényleg elhisszük. Persze rögtön hozzáteszi, hogy abban az értelemben nem, ahová ma ez a szó züllött. Itt két dogot tudunk meg: a Jobbik sz. c-je nem a pénz és a tőke, valamint, hogy ma a liberális demokráciák válságát éljük. Hogy a demokráciának mi köze a tőkéhez, azt nem árulja el (én megteszem: az, hogy megengedi, hogy neked és nekem is legyen, ne csak az államnak vagy az oligarchiának), de az akkor nyilvánvaló, hogy a szabadságjogokat szerinte kihajíthatjuk az ablakon. (megbeszélte ezt Gaudi-Nagy Tamással? Mi lesz itt a jogvédelemből?). Ilyenkor egy picit mindig sajnálom, hogy demokrata vagyok. Mert tényleg olyan jólesne eltakarítani ezt a szemetet a közéletből, de hát mi már csak ilynek vagyunk, mi demokraták, hogy eltűrjük.
De akkor mi is a Jobbik híres-nevezetes sz. c-je? Hát a „magyarság organikus egységének szimbóluma, a Szent Korona”. (Gabesz, az organikus lehetne legközelebb szerves? Csak a nyelvvédelem miatt kérdem…) Tehát, miután megtudtuk, hogy élesedik a harc a szellemi elhajlókkal szemben, legyen a magyarság szerves egység. És a Szent Korona. Mondja Attila unokája, aki senkitől sem fél (ezt is ő mondta, esküszöm). Na, ezt viszont jó lenne eldönteni: lehet újpogány, turáni ősmagyarkodás, de legyünk tisztában azzal, hogy a Szent Korona az nyugati szimbólum, a „gyarmatosítóké”, az akkori EU-é. Ahogy a kurucság és a labancság ilyen tökéletes gondolatnéküliségben összeolvad, az valami gyönyörű. És ez adta a megvilágosodást is. Mert Vona Gábor kimondta: a Békemenet jelszava, a „Nem leszünk gyarmat” az ő jelszavuk. Most már tudjuk. A múlt héten százezres jobbikos tömeg tüntetett az ellen a nemzetrontó kormány ellen, amelyik most adja meg magát a judeoplutokrata kavalytőkének.
