Olvasd a Sárdobálót is!
A magyar kormány szabadságharcot vív. Ez az értelmezési kerete a jelenlegi gazdaságpolitikának. Megint nem egy szakpolitika tartalma, hanem a köré szőtt mítosz szerez neki támogatókat és ellenfeleket. A mítosz mindig konstrukció, de ezúttal nem csak hamis, de káros is. Szedjük szét.
I. A nemzet (01.23.), II. A függetlenség (01.25.), III. A mítosz (01.27.)
A nemzeti függetlenséget evidens értékként kezeljük, anélkül hogy rákérdeznénk, miért. Pedig az összetett szó egyik eleme sem egyértelmű, úgy pedig nehéz az értékéről nyilatkozni. Kezdjük az elejével. Mi a nemzet? A szótár szerint a nemzet vagy egy bizonyos állam polgárainak összessége, vagy pedig olyan emberek csoportja, akiket a közös származás, nyelv, kultúra és történelem köt össze. Szokás a két kategóriát államnemzetként, illetve kultúrnemzetként leírni, és persze szokás kritikusan hozzáfűzni, hogy az államnemzet tagjait a legtöbb esetben bizony nyelvi és kulturális szálak is összekötik, meg fordítva a kultúrnemzet tagjai is általában egy állam polgárai. De előreszaladtunk. Vegyük az államnemzetet. Ha a nemzet tehát egy állam polgárait jelenti, akkor a nemzeti függetlenség tökéletes tautológia, hiszen nem létezik nem független nemzet. Hiszen maga a független államiság generálta a nemzet fogalmát, azzal magyarázni a függetlenséget nem lehet: ha azért vagyunk franciák, mert létezik Franciaország mint szuverén állam, akkor nem magyarázhatom Franciaország függetlenségének jogosságát a franciák létezésével. Ez zsákutca, ezzel a fogalommal csak leírni lehet egy állapotot („léteznek független nemzetek”), de értékítéletre nem alkalmas.
Akkor vegyük a kultúrnemzetet. Ha van ilyen, akkor feltehetjük a kérdést, hogy jár-e neki a függetlenség. És ilyenkor derül ki, hogy mennyire homályos az egész meghatározás. A közös származás ma már könnyen kideríthető genetikai módszerekkel: éppen innen tudjuk, hogy a nemzetnek nevezett csoportok tagjait semmi ilyesmi nem köti össze. Nincs genetikai eltérés a határ két oldalán lakó emberek között. A közös nyelv nyilvánvalóan nem köt össze olyan nemzeteket, mint a brit és az amerikai, vagy az osztrák és a német, de a hiánya sem szünteti meg pl. az indiai nemzeti összetartozást. A kérdés persze ennél bonyolultabb, hiszen azt is nehéz megmondani, mi egy nyelv. A szerb és a horvát például kettő? És akkor van bosnyák is? Ha nincs, akkor van jugoszláv nemzet? És csehszlovák? De ha ez két nyelv, akkor miért számít egynek a kínai vagy az arab? A közös kultúra végképp nesze semmi, fogd meg jól. Hány magyar népmese kell a magyarsághoz? Az illemszabályok a magyar kultúra részei? És akkor egy orrfújástól magyar lesz valaki? De a legszebb persze a közös történelem. Tessék kinyitni egy történelemkönyvet, mondjuk a középkornál. Na, mi van benne? A Magyar Királyság története. Egy államé. Körbe értünk, saját farkába harapott a kígyó: ha volt állama egy nemzetnek, akkor van történelme, és akkor már nemzet is.
Az államnemzet definíciójával nem értelmezhető a függetlenség, a kultúrnemzeté meg önmagában sem értelmezhető. Persze, hiszen a nemzet – mint annyi minden más is – konstrukció. Akkor van, ha elég sokan azt képzelik róla. Hogy aztán milyen mítoszokat gyártanak hozzá, az nagyon érdekes kutatási terület, de az égvilágon semmi köze sincs magához a nemzet létéhez. Lehetnek azok közösen belovagolt ősök, egyedülálló nyelv, generációról generációra átadott kultúrkincs, vagy épp dicső történelem, mindez a valóság különböző elemeinek értelmezése, azokból szerkesztett önkép, de mindenképp utólagos szellemi teljesítmény, azért találták ki, mert lett nemzet. És ha megnézzük mikor és miért lett, mindig azt a fránya önálló államiságot találjuk a környéken. A nemzet tehát az önálló állam ideológiája. Nem jutottunk előre? Éppen ellenkezőleg! Már tudjuk, hogy nincs eredetileg nemzet, aminek járna a függetlenség, hanem valakik önálló államot hoznak létre, és ehhez szerkesztenek nemzetet annak minden mitikus kellékével. De akkor mi a függetlenség?
Folytatása következik szerdán.
