Olvasd a Sárdobálót is!
Előre szólok, hogy politizálni fogok, még ha messziről futok is neki. A gondolatok nem a sajátjaim, csak aktualizálom őket. Mékli Attila beszélt az időről az újévi misén, az ő gondolatmenetéből indulok ki. Azt gondolnánk, hogy az idő iránya egyértelmű, a múlt volt régebben, és a jövő áll előttünk. A valóság azonban most is bonyolultabb. Mert a múlt nem a megtörtént, hanem a megkonstruált valóság. A múlt sohasem volt, hanem mindig lesz. Most döntjük el, hogy mi is történt régen, sőt, valójában újra és újra eldöntjük, és döntéseink következtében a múlt folyamatosan alakul, változik. Konkretizáljunk? Mi történt 1989-ben? (Nemrég még olyanokat kérdeztem volna, hogy mi történt 1956-ban, 1944-45-ben vagy 1920-ban, hiszen azt hihettük, ezek a mi személyes múltunk legmeghatározóbb konstrukciói, és ezek értelmezése mentén szakad kis hazánk két vagy több táborra. De azóta tudjuk, hogy az, ami húsz éve történt, amire minden felnőtt emlékezhet, az a múlt is alakítható.) Lehet, hogy nem demokratikus fordulat, alkotmányos forradalom, hanem csupán hatalomátmentés, egy zavaros átmenet kezdete történt akkor? Természetesen lehet, hiszen megtanultuk, kétharmaddal mindent lehet. A múlt megváltoztatása kulcskérdés, hiszen ez magyarázhatja csak a jelent. A változtatás azonban nem értéksemleges, erkölcsi minősége, vagy épp minősíthetetlensége van. Amikor beemeljük a múltunkba a magyar antiszemitizmust, akkor megmagyarázzuk a jelen holdkóros összeesküvés-elméleteit és cigány-ellenes kirekesztését. Ez erkölcsi minőség. Amikor elhazudják a 20. század negyedik magyar forradalmát (1918, 1945, 1956 után), akkor meg akarják magyarázni az öntörvényű akarnokság ámokfutását. Ez erkölcsileg minősíthetetlen. De a múlt nem játékszer.
