Pár hete egy ismerősöm a következőt kérdezte tőlem: “Mit tanácsolsz, mit vegyek? Konzerveket, puskát vagy repülőjegyet?” A beszélgetés témája a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet volt. Megnyugtattam, hogy konzervekre és puskára talán nem lesz még egy ideig szüksége, mert az éhinség és a lázongás még nem tűnik reálisnak a közeljövőben. A repülőjegyre pedig a következőket mondtam: bár logikusnak tűnik, hogy az ember menekülni próbál, ez csak egyike a három lehetőségnek. A maradék kettőből az egyszerűbb az, hogy üljön továbbra is a hátsóján és reménykedjen, hogy a helyzet megoldódik magától. A másik lehetőség az, hogy megpróbál tevékenyen részt venni abban, hogy a dolgok megváltozzanak. Ez pedig azzal kezdődik, hogy meg kell próbálni felismerni a hibákat, melyeket az elmúlt nyolc (húsz) évben vétettünk.
A problémák megfogalmazása nem egyszerű feladat, hiszen nem vagyunk egyformák. Egyikünknek jobban fáj, hogy elveszik a nyugdíját, másiknak hogy az új alkotmány preambuluma akár kirekesztőként is értelmezhető. Engem jobban zavar, hogy az emberek nem törődnek már egymással, és azzal, hogy hogyan alakul az ország helyzete, és mástól várják a megoldást. Aki magára ismer, most azt gondolja: “Igen, a szemét Orbán (Gyurcsány) nem azzal foglalkozik, ami igazán fontos: az én jobb megélhetésemmel!”
Egy demokratikus ország legfőbb ismérve, hogy az emberek érdeklődnek a közügyek iránt és megpróbálják kifejezni a véleményüket. Hisznek abban, hogy a szavuk számít, és ennek az a következménye, hogy valóban befolyásolni tudják saját sorsukat. Egy ideális diktatórikus rendszerben az emberek nem foglalkoznak a közügyekkel, vagy azért mert nincs rá idejük a munka mellett, vagy azért mert már belefáradtak a próbálkozásba. Ezt az állapotot két módon lehet megközelíteni. Az egyik, nyilvánvaló módszer a terror, de van egy sokkal kevésbé nyilvánvaló mód is: nehézzé tenni az emberek életét. Ha a munka mellett nincs idejük tüntetni, véleményt alkotni, akár gondolkodni a közügyeken, akkor a célját elérte a rendszer. Itt fontos, hogy az alacsony jövedelműeket kell a legjobban sújtani, hiszen ők jelentik azt a tömeget, melynek el kell venni a kedvét az aktív politikától.
Nem állítom, hogy Orbán diktatúrát próbál kiépíteni, de sok-sok olyan jel van, melyek arra utalnak, hogy a módszerek, melyekkel hatalomban kíván maradni, nagyon hasonlítanak egy jó diktátor módszereihez. Egyékbént az ismerősöm úgy döntött bevásárol konzervekből, alapvető élelmiszerekből és néhány kanna benzint is eltesz a biztonság kedvéért. Remélem nem lesz igaza. El kell kezdeni foglalkozni a közügyekkel, és ennek első lépése az, hogy megpróbálunk párbeszédet indítani arról, hogy ki mit lát a legfőbb problémának.
Számomra az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a jelenlegi kormány látszólag mindent alárendel annak a célnak, hogy a következő választásokra bebetonozza magát.