Olvasd a Sárdobálót is!
Kertész Istvánnak az inkriminált disszertáció egykori opponensének igaza van: Schmitt Pál ellen politikai támadás indult. Ha ugyanis a köztársasági elnök húsz évvel ezelőtt, sportdiplomataként plágiummal szerzett doktori fokozatot, az politikai kérdés is: alkalmas-e egy ilyen ember elnöknek? (Nem leszek álszent: én nem ezért tartom Schmittet tökéletesen alkalmatlannak, sőt még csak nem is helyesírási hiányosságaiért. Hanem az elnöki pozíció korrumpálásáért. Azzal, hogy elvtelen bólógatójánosként mindent aláír, és mindennel egyetért, rettenetes kárt okozott, lejáratta az elnöki hivatalt. De vissza a doktorihoz.)
Kertész pontosan tudta 1992-ben is, hogy miben vesz részt. Ha honlapja első oldalán fontosnak látja leírni, hogy maga Schmitt Pál doktoriját bírálhatta, akkor azzal beismeri, hogy az egész ügy eleve politikai kérdés volt: lesz-e a MOB elnökének doktorija? Lett. A részvételnek nyilván volt jutalma, de ma már látszik, hogy ára is. Kertész pályafutása is megkérdőjeleződik. Mert a kitűnő előadó eddig sem állt elmélyült tudós hírében. Eredeti kutatása alig ismert, publikációi alapvetően népszerűsítő könyvek, karrierje az ELTE BTK-ról a Testnevelési Egyetemre ívelt.
Vagy túl szigorú lennék? Hiszen nagyon szeretem a könyveit. Itt van a polcomon pl. az Ókori hősök, ókori csaták (Budapest, tankönyvkiadó 1985). Főleg a képeket szeretem benne. Nocsak, most látom az elején a megjegyzést: „A képanyag válogatásához fölhasználtuk a Die Kriegskunst der Griechen und Römer című kiadványt (Buch und Zeit Verlagsgesellschaft mbH Köln 1981)”. Egy német könyvet, szerző említése nélkül? Szerencsére mi már a Google korában élünk. Nos, a szerző John Warry. És a képek mind az ő klasszikus művéből, a Warfare in the Classical World-ből származnak.
